Mother hen, dear
a translation of Sándor Petőfi’s “Anyám tyúkja”
Mother hen, dear! pray tell, what gives?
Have we moved indoors, your highness?
Look, how generous the Lord is,
How he’s raised your circumstances!
Running to-and-fro, with no rest,
Perching on the old linen chest,
Clucking to your heart’s content,
With no fear of banishment.
Not in the least, not in the least!
Like a dove, they feed the old beast,
Pick your way through finest of seeds,
Royalty, your living exceeds.
Mother hen, your regal highness,
‘preciate your social status!
Do your part, so my own mother
Never lacks for eggs, for supper. —
Morsel, perk your ears, and listen,
I need your canine attention,
Old servant you are, in our home,
No dif’rent from one of our own,
Be good, under no condition
Should you fancy tasting chicken,
Live in peace with that dear ol’ hen…
My mother’s sole beast of burden.
The original below, by Sándor Petőfi (1823–1849). This is a classic that everyone in Hungary learns to recite in elementary school.
Anyám tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. —
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.
